- A Szolnok 109-97-re győzött, de harmincnégy percig szinte egál mérkőzést játszottunk
- 65 befújt személyi hiba, 82 büntető és 4 kipontozódás színesítette a találkozót
- Clark 27, Rikalo 25 ponttal emelkedett ki a csapatból
Ünnepélyes pillanatokkal kezdődött az összecsapás, hiszen a szolnoki szurkolók általuk aláírt pólókat adtak át a sérülésből lábadozó Airingtonnak és Kovács Péternek. Az Olaj helyzetéről sok mindent elmond, hogy ez a jelenetsor nem a játékosok lakásán, esetleg a pálya szélén, hanem a pálya közepén játszódott le: Dragan Aleksic nevezni kényszerült a később pályára nem kerülő Kovács-Airington-Andric hármast. A hazai kedvencekre zúduló tapsviharból nekünk is jutott, ami melegséggel töltötte el a kék-sárga szíveket.
5-2-re még az Olaj vezetett, majd Krnjajski vezérletével 7-0-át repesztettünk. Már az első percekben látszott, hogy Tóth Ádámmal és a faultokkal gondjaink lesznek. Szobi a negyed közepére összeszedte harmadik személyijét, a Szolnok pedig 16-16-nál utolért bennünket. Mindkét csapat sorra dobhatta a büntetőket, mi pedig a negyed hajráját meghajtva 26-26-ra jöttünk fel. Beák triplájával a 11. percben visszavettük a vezetést, ekkor öt pont volt a legnagyobb előnyünk 35-30-nál. A Szolnok nem hagyta magát, és a félidő hajrájában 46-41-re már a vendéglátónk vezetett. A dudaszóig nekünk kellett futni az eredmény után, és szerencsére nemcsak elég gyorsan nyargaltunk, de McLane rendkívül határeset szituációban időben tett vissza egy lepattanót, így egy buzzer beaterrel kiegyenlített a szünetre!
Fotó: MKOSZ
Az 53-53-ról kezdődő második félidőben Rikalo talált be először – kintről. A Szolnok hamar visszavette a vezetést, és a 25. percben Tóth Ádám találatával 6 pontra, 67-61-re hizlalta a hazai előnyt. Az ellentámadásnál Rowsey vétett buta hibát, amivel másfél negyeddel (!) a vége előtt kipontozódott, a fegyelmezetlenségét egy technikaival is megfejelte. Az Olaj nélküle is lendületben maradt, és 79-71-nél már nyolc ponttal tartott előrébb. A negyed végjátékát megint a büntetők határozták meg, és 84-80-ig zárkóztunk fel, viszont elveszítettük a kipontozódó Filipvicsot. A záró felvonás első három pontját megint csak mi szereztük, újra egy pontra zárkózva. 86-85-nél Vojvoda és Rudner szorgoskodott össze öt pontot, rajtunk pedig egyre jobban megmutatkoztak a fáradtság jelei. Malesevic szerezte a következő kosarat, mi pedig túl hosszú ideig nem találtunk be. 95-85-nél eldőlt a mérkőzés. A végén kipontozódott Beák és McLane is, a
Szolnok pedig 109-97-re nyerte a mérkőzést.
Nem túlzás elmondani, hogy elértük, amiért Szolnokra utaztunk: jó és 35 percig kiélezett mérkőzést játszottunk a sérülésektől tizedelt (vagy inkább harmadolt) Olajjal, és remélhetőleg visszaszerezték a srácok azt a magabiztosságot, ami az elmúlt meccseken hiányzott belőlük. Komoly erőbedobásra késztettük a bajnoki cím- és a kupavédőt, valamint a közönségét is, amelynél bizony jó teljesítményünkkel elértük, hogy a legforróbb pillanatokban feljebb tekerje a hangerőt. A mérkőzés a hiányos összeállítások mellett a 65 befújt személyi hiba és a 82 büntető miatt is emlékezetes marad.
Szolnoki Olaj KK – TF-Budapest 109-97 (26-26, 27-27, 31-27, 25-17)
Szolnok, Tiszaligeti Sportcsarnok. V.: Győrffy, Nagy V., Lengyel (Hartyáni)
A TF-Budapest pontszerzői: Clark 27/9, Rikalo 25/9, McLane 18/3, Krnjajski 15/6, Beák 5/3, Szobi 3/3, Buzás 2, Meleg 2